Aberrált atya gyóntatószéke

Május 22., szombat

- Ki tudnál segíteni egy kis apróval? Nagyon be akarok baszni. - teszi fel a kérdést, majd lát el magyarázattal a Déli Pályaudvar jegypénztára környékén csoszogó hajléktalan asszony. Őszinteségét 50 Forinttal jutalmazom, majd három hideg Dreher megvásárlása után a szombathelyi gyorsvonat egyik kabinját tűzöm ki lépteim céljául. Nagyokat szökellve ugrálom át a vagont takarító személyzet felmosó szerszámait, s akrobatikus mozdulatokkal kerülöm ki a várpalotai fesztiválra igyekvő ifjúság utazótáskáit, kisebb-nagyobb sikereket halmozva.

A buszban elfogyasztott abszint mámorában éppen kilátásba helyeztem, hogy a debreceni Lovarda öltözőjének falát művérrel kifestem, mikor megjelent Szasza a Zorallból és közölte, hogy alacsonynak véli a legutóbbi anyagunk szövegeinek "belezősségi szintjét", majd visvártatva megjelent az egész brancs és betámadták a helyiségben elhelyezett zongorát heves üvöltözés közepette.

Hiába döngeti ízléstelen dallamait a Family Frost, elnyomja őket az „Atomic Harvest” az Anti-Nowhere League-től. Új tetoválást tervezgetek. A farpofám bal oldalán Ferenc, a jobbon Viktor. Ha összenyomom a kettőt, csókolóznak. Aztán kapnak egy kis csokit az Abi Frost-tól. Bár annyit nem ér, hogy hetekig ne tudjak ülni.