Aberrált atya gyóntatószéke

Május 22., szombat

- Ki tudnál segíteni egy kis apróval? Nagyon be akarok baszni. - teszi fel a kérdést, majd lát el magyarázattal a Déli Pályaudvar jegypénztára környékén csoszogó hajléktalan asszony. Őszinteségét 50 Forinttal jutalmazom, majd három hideg Dreher megvásárlása után a szombathelyi gyorsvonat egyik kabinját tűzöm ki lépteim céljául. Nagyokat szökellve ugrálom át a vagont takarító személyzet felmosó szerszámait, s akrobatikus mozdulatokkal kerülöm ki a várpalotai fesztiválra igyekvő ifjúság utazótáskáit, kisebb-nagyobb sikereket halmozva.
S ahogy a másodosztály kopott, műbőr ülésére huppanok, odakinn rögtön elszabadul a májusi ítéletidő. "Árvízvédelem", "tomboló viharok", "gátépítés", "halálos áldozatok". Mást sem hallottam az utóbbi egy hét híradásaiból, mint a pesszimizmus és negatív gondolkodás eféle megnyilvánulásait.
- Májusi eső aranyat ér! - jegyzem meg magamban, miközben felszisszen markomban a zöld színben pompázó sörösdoboz. A csapadék és a nemes ital - közös megegyezéssel talán -  Székesfehérvárig kísér, majd nyomtalanul eltűnik.

Az idén negyedszerre megrendezett Pannonia Fesztivál (PAFE) jellegzetessége - azon kívül, hogy egy motorról nevezték el - leginkább az, hogy az este felé beköszöntő hőmérséklet szinte minden évben kívánnivalót hagy maga után. Oda se neki, osonjunk a Nagyszínpadhoz, vessük magunkat a magyar popkultúra dzsungelébe! Miközben elmorzsolok pár könnycseppet, amiért lekéstem Demjén Rózsit, a jobbra elhelyezett sátorban egy lelkes sztendáp komedista szórja sziporkázó humorának terméseit népes hallgatósága felé, trágárul beszélő tinilányok szokásait és egyéb fontos társadalmi kérdéseket boncolgatva, majd újra a nagyszínpadé a főszerep: harsány közhelyekkel tarkított felkonferálás után az Auróra csap bele a lecsóba. A háttérben elhelyezett kivetítőn jól látható lukácslacis pózban - bár hajfújó ventillátor nélkül - ontja Vigi a zenekar cirka harminc évének felgyülemlett rockját, miközben egyik kollégája a közönség tudomására adja, hogy a jobbra kapható Monster energiaitaltól pörögnek ennyire. Azt már nem kalkulálja bele, hogy a nevezett sátorba csak a fehér karszalagos krém nyerhet belépést, ezért a pórnépnek marad a pár lépésre található Suhancos sátor Európai Unió által négy centesre lerabolt "felese". Búcsúzóul elköszönnek Ivántól, mi pedig az elhallgató Nagyszínpadtól.
Az est fénypontja számomra természetesen a Hangmás hajnali koncertje a Vodaphone sátorban, egy maroknyi ember előtt prezentálva a new wave/art-punk/indie egyveleget.

Május 23. vasárnap

Egy sátorban reszkető éjszaka után Várpalota kulturális látványosságaira helyezem a hangsúlyt. Értem ez alatt a fesztiváltól nem messze található kocsma rokonszenves árlistáját, valamint a benzinkút sörkészletét kifosztó, pajkos mosollyal szájuk szélén heverésző punkokat.
Az emíltett vendéglátóipari egység egyébként egy igen érdekes kiállításnak ad otthont, melynek címe akár lehetne a következő: "Utasító táblák részeg fiataloknak!". A kedves vendég bármerre néz, tekintetével akarva sem tudja kicselezni a felkiáltójelekkel lezárt, fegyelmet követelő mondatokat arra vonatkozólag, hogy mit szabad és mit nem. A helyes viselkedés és rend fanatikus hívei ennek ellenére igen kedvesen szolgálják fel amit szem, s száj megkíván, legyen az törkölypálinka, vagy sült kolbász, s aki emellett higéniára is vágyik, pár száz Forintért zuhanyozhat is. Megfigyeléseim szerint azonban a Borsodi Világos jobban fogy a víznél.
Eljutok a delíriumig, irány a sátor.

Földes Hobo László Héjj Dzsójára ébredek, s mire a Kispál és a Borz nekikezd, a zenekarom is megérkezik, készülődve a hajnali fellépésre, kisbusszal begördülve a Borsodi Bivaly Metál Sátor mögé. Szaxofonosunk, Balázs arcán büszke mosollyal közli, hogy immáron közös fényképen pózol az előttünk hárommal fellépő Kalapács Józsival.

A Yellow Spots cirka hat és fél éves fennállása alatt eljutottunk odáig, hogy egy ilyesfajta fesztiválon nagy számű közönség érdeklődése övezze a produkciónkat, odáig sajnálatos módon nem, hogy egy "beöltözős" csapatnak esetleg biztosítsanak egy elkerített, megvilágított öltözőhelyiséget, így marad a sötétben tapogatózás és az "Átesek mindenen, bazdmeg!"-szindróma. Egy jól sikerült fellépés után belenézünk az egyik pultos kikerekedett szemeibe, aki próbálja feldolgozni a lelki sokkot, melyet az okozott, hogy nekünk ebben a pillanatban állításunk szerint vagy húsz dobozos sörre van szükségünk. A hazaút elengedhetetlen kellékeinek beszerzése után a kisbusz kényelmében elterülve búcsút intünk Várpalotának, s az italok aktiválásának fület gyönyörködtető szisszenéseivel köszöntjük a Pünkösdöt, miközben járművünk elhagyja a nyár első fesztiváljának területét.